Vélemények...

Én is szeretek a tűzzel játszani  :-)  Most is azt teszem, hogy itt firkálok....kilógtam na, miután elaludt  :-)  De bebuktam, felébredt, kijött, azt mondja, mars befelé  :-D  Mondom, csak fórumozok, erre kaptam egy pofontot,,,,,majd, mégegyszer mars.....mondom jó, lecsukom a gépet....ennek fél órája, de megint elaludt  :-P 

Szoktam én is hülyéskedni, Maked is jókat kacag, csk amikor már elvetem a sulykot ilyedek meg...incselkedem, ha elmegyek mellette rácsapok a fenekére, elveszem a pálcát, vagy a fakanalat a helyéről és megfenyegetem....kiröhög....aztán meg elkezd hangosan számolni.....megtorpanok, abbafejezem, de van amikor már késő. Tudom, ha eljön a mi időnk nem úszom meg  :-) 

Ma este is vendégségben voltunk....sokat szájaltam, egyszer csak azon vettem észre magam, hoy felvette a telójára a hülyeségem....bizonyítékként  :-) 
Itt van előttem a teló....basszus, nem merném kitörölni belőle az árulkodó nyomokat....na nem mintha nem emlékezne rá holnap is  :-D 

Szép álmokat Nektek  :-) 

Válasz a(z) 93-es üzenetre:

Azt hiszem, fogok keresni a környéken egy füzfát  ;-)   :-D 

ahol most vagyok ....
még nem álltak vissza az ujjaim a bill-hez  :-) 

újra itt van, újra itt van  :-)  
vissza olvastam mit csacsogtatok amíg nem voltam itt
bizalom kicsit más oldalról megvilágítva ...
napi tizenakárhány órás telóbeszélgetéseink alkalmával vmelyik nap javasoltam egy csacskaságot gazdinak, (amit tudtam, hogy viccként fog kezelni, de nem tudtam kihagyni, hogy ne süssem el) édesdeden nevetett és amikor megjegyeztem, hogy nem jár így mosolyogni, megszeppenten kérdezte: oh kihallatszott a kuncogásom?  :-D 
erre közöltem vele, hogy neki régen rossz, mert ahol most ott a szomszéd telek olyan fickójé, aki vesszőkből fon kosarakat, miegyebet, így a terület tele van fűzfával és nehogy véletlen hozzak majd haza magammal egy köteg vesszőt aztán megtáncoltassam ....
na ezen még édesebben nevetett és mondta, hogy végre egy jó ötlet, hozzak csak ...
nos, mivel szeretek játszani a tűzzel, meg ugye egy gazdi szava szent ... hát még a kérése .... 
itt lapul vmelyik sporttáska tetején egy köteg vessző  :-)  
és még mindig bízok abban, hogy ... megúszom, .... vagy abban, hogy .... legalább élvezni fogom .....  :-D 

Pedig milyen könnyű csalódni  :-( 
És a sokadik után milyen néhéz újra bízni  :-( 
De azért általában megéri  :-) 

Válasz a(z) 89-es üzenetre:
A hitem nem veszítem el, de igaza van vagyainknak-nak ha nem várok el semmit akkor a csalódásokat is meg lehet spórolni.Amúgy jól vagyok a bőrömben  :-) 

Válasz a(z) 88-es üzenetre:

Szerintem az az egyedül fontos, hogy a csalódások ellenére se veszitsd el a hited az emberekben. De azt is vedd számba, hogy minden ember tele van hibával  :-) 

Rosszul fogalmaztam, azt akartam írni, hogy nekem kell változnom, hogy más szemmel nézzem a világot, hogy másnak lássam.
mondom értem amit írtál  :-) 

Válasz a(z) 86-es üzenetre:
Ne a világ változását várd, hisz az csak akkor fog, ha benned változik s Te magad változol a világban. 
A valamit valamiért alapon elve hidd el működőképes csak az egyensúlyt kell helyesen megtalálni.
Sok bonyodalomtól szabadítjuk meg önmagunk, ha nem "agyalunk".

teljesen értem amit mondasz, és minden szavaddal egyetértek, tudom a taktikát, de egyelőre csak néha sikerül. Tudom én, hogy magamon kell dolgoznom, hogy a világ változzon körülöttem.
Köszi a megerősítést  :-) 

Válasz a(z) 84-es üzenetre:
Kedves Orallady  :-) 
Érdekes kérdést feszegetsz a gondolatoddal. 
Úgy gondolom, persze lehet nem helyesen s én vagyok az ismét aki kicsit el fog rugaszkodni...
Az emberi elme határtalan, hisz képes volt megalkotni a számítógépet, képes volt előállítani az atombombát, képes embereket olyan tulajdonsággal felruházni aminek realitás alapja egyenlő a nullával. Képesek voltunk a szeretetet, szexualitást saját kényünkre, kedvünkre átformálni s így kiöltük a spontaneitást az ösztönt. 
Miért írom ezt s pont a Te példáddal élve...?
Hajlamos voltam régebben én is olyan dolgokra, hogy tulajdonságokkal ruháztam fel embereket, többet gondoltam mögéjük, mint amik. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy tettem ezt azért, mert többnek, jobbnak gondoltam magam, el kell mondjam, hogy nem. Hanem azért, mert az egy kellemes állapot volt. Mi tagadás, úgy éreztem egy ilyen "csalódás" után magam, mikor szembesültem a valós ténnyel, mint akit arcul ütöttek s fizikailag fájtam. Fájt a lelkem fájt a testem. Akkor tanultam meg, hogy senkitől nem várok többet, kevesebbet mint ami reális. 
Sajnos gyarlóak vagyunk, képesek vagyunk más hibájának betudni azt, ha valaki hazudik, ha valaki becsap...de nem biztos, hogy Ő azért hazudik, mert az annyira jó, hanem valamilyen szinten a mi elvárásainknak próbál megfelelni.
Nem mentséget adok számukra s nem magunkat "naívabbakat" akarom lehúzni, sárba taposni, de hidd el jobb kevesebbet várni s a végén kellemesen csalódni, mint ilyen formán a lelkünket emészteni. 
Lehet abszolút nem jó taktika ez, nálam viszont bevált. 
Nem várok emberektől sokat, adom önmagam s ha majd érzem, hogy Ő is ad, akkor jöhet, hogy közelebb kerülhet, addig viszont tennie kell akár a barátságunkért, akár a pozitívabb érzéseinkért.

Sziasztok itt is.
Nos akkor most itt leírom, mit tapasztaltam a múlt héten. Van nekem egy réges-régi problémám, piszkosul utálom a hazug embereket, és ha azt tapasztalom , hogy valakiről aki közel áll hozzám kiderül, hogy nem teljesen igazmondó minden alkalommal belehaltam eddig egy kicsit.
Hisz ez nem jelent mást, mint, hogy folyton-folyvást rosszul ítélek meg embereket. Nanáá, hogy mindig belebotlok valakibe. És ez így megy már vagy 20 éve, szinte semmi változás nem volt eddig.
Már nem is csodálkoztam, hogy ismét akadt az ismerőseim között olyan aki miatt kibukhattam volna, de nem ez történt, hanem szépen elfogadtam, hogy Ő ilyen, levontam a következtetéseket, de semmi kiakadás. Meg vagyok elégedve magammal 

van valaki hasonló cipőben?

Na akkor egy mai példa. Illetve kettö:

Kora este kért valamit tölem, amire azt mondta, hogy mindjárt, mert most nem érek rá. Abbahagyhattam volna azt a dolgot, amit csináltam, de nem tettem. Akkor nem szólt.

Késöbb mondtam, hogy ne csukjuk már be az erkélyajtót. Jó, nem csukta be.

Amikor lefeküdt, oda feküdtem mellé, beszélgetni szerettem volna, de mondta, hogy délután én nem értem rá, most meg Ö nem, aludni szeretne, ha hagynám. Aztán, amikor mondtam, hogy takaródzon már be, azt mondta, hogy már ugyis megcsipte egy szunyog, ami a nyitva hagyott ajtón jött be és ha addig nem fázott, amig nyitva volt az ajtó, akkor most sem fog.

Elöször majdnem azt mondtam, hogy gyerekesen viselkedik. De nem mondtam semmit. Hanem elgondolkoztam rajta. Abbahagyhattam volna azt a dolgot délután, nem volt olyan fontos. De nem tettem. És ezzel megbántottam. És még észre se vettem. És Öt tényleg jobban szeretik a szunyogok, mint engem - ha egy betalál a szobába, az Öt pécézi ki magának, nem engem - könnyen vagyok hát. És ebben sem gondoltam rá, csak magamra..... És ahogy ezeket végig gondoltam, már egyáltalán nem találtam gyerekesnek, amit mondott.

Inkább a magam önzöségét és figyelmetlenségét találtam gyerekesnek.

Csajok irok ezerrel!!!! Csak türelem, rózsát terem....tényleg, meg kellene már keresnem a rózsám is......na.

Az én sztorim meg....Maked, este vacsi alatt, számonkérés után: "mindjárt nem fogsz kuncogni...",  Aztán bezavar fürödni, közben meg felkészít egy kiadós verésre. Megfürdök jó kislány módjára, remegő gyomorral, hogy ugyan mennyit és mivel és hogy....bemegyek a szobába. Uram meg mélyen alszik,,,bebújok mellé, elkapcsolok a hülye meccsről és vígan nézem a kedvenc sorozatom....és tényleg nem knucogok  :-) 
Kacagok magamban és sajnálom szegényt, hogy annyira lefárasztom,vacsi alatt, hogy arra sincs ereje, hogy ébren várjon rám  :-D 

Persze az nevet, aki utoljára nevet,,,,de ez akkor is kacagtató  :-P 

Kedveskéim, ilyeneket az én Uram is tud, és a legszebb, hogy imádom érte  :-) 
Bár mikor fiamnak szólít, attól a szőr feláll a hátamon, annyira utálom. Ráadásul annak bünti "szaga" is van  :-( 

Válasz a(z) 78-es üzenetre:

Ezt a "pálca halála" sztorit megnéztem volna! A BDSM-ben is van humor néha dögivel  ;-) 
Pl: most mondta a Drágám: "Drága,aki nálam okosabb, az már festi magát" . Imádom,mikor ilyen nagyképü  :-D   :-D 

buja-duci hozzászólásán merengtem el egy picit ... az idő milyen relatív tud lenni ... 
a várakozás varázslatos ígéretperceit nagyon szeretem, amikor általában bekötött szemmel térdelek vagy állok és próbálom kitalálni vajon mi is fog történni ... egyszer fóliát tekert le gazdim ... mondtam is neki, te jó ég ismerős a hang, de nagyon, és az istennek nem állt össze, pedig nagyon jó helyen tapogatóztam ... 
szóval imádom a kis neszeket, egy-egy illatot, amikor elmegy mellettem, nekem ez nagyon jó és kellemes állapot ....
persze egy idő után már majd megőrülök, hogy történjen vmi ... mindegy mi csak legyen már vmi  :-) 
de ez inkább olyankor fordul elő, amikor Ő nincs a szobában, pl fürcsizik, én pedig úgy érzem minden mp egy örökkévalóság ...
(még jó hogy mindig szól a zene és a számok hosszából lehet következtetni az eltelt időre)
aztán van az a fajta idővánszorgás, amikor tudom, hogy hülye voltam és ki fogok kapni, nos az a pár mp amíg kézbe kerül a pálca, lovagló vagy mikor mi ... az is nehezen telik  :-) 
aztán hirtelen minden átmenet nélkül elrepül az idő .... és nem hiszem el, hogy három óra ennyi volt .... amikor el kell búcsúznunk egymástól akkor nagyon nyúlfarknyinak tűnnek azok az ólomlábakon mászó percecskék ....
és igen, van amikor megkapom azt, ami jár és gazdi már elégedetten szemléli, hogy mekkora csíkocska díszíti a popsim én pedig még nem érzem azt a lángolást, ami pár mp múlva fog jelentkezni ...
máskor viszont azonnal éget, mar, fáj, csíp, vagy mikor mit csinál az ütés nyoma
nem tudom min múlnak ezek, biztos idiótán működök  :-)  
vágy és az ecetfa ág  :-)  meg a lovagló  :-)  
nos igen, viccelek itt az adakozással ... (vicc? :D), de valójában nem tudnék élni  nélkülük
és nem az eszköz bánt  :-)  
ok nélkül még nem táncolt rajtam egyik sem  :-) 
ahhoz előbb vkinek úgy kellett gondolni, hogy ideje kézbe venni őket ....
akkor tudatosult bennem, hogy mennyire függő lettem, amikor úgy volt, hogy két hétig nem tudunk összefutni, mert elutazok vhova ...
mindegy lett volna nekem, hogy nádpálcával vagy bmivel csak láthassam gazdit ....
(persze jött, meglepi látogatásokra, és igaz nem volt se nádpálca, se más csupán szigetelőszalag és egyéb autóban fel lelhető kezdetleges eszköz, de remekül feltaláltuk magunkat, és ..... és ....)
szóval ez a "fájdalmas kéj" sztem akit megfertőzött, annak már annyi ...  :-) 

Válasz a(z) 75-es üzenetre:
Drága Bujám:)
Te tudod jól, hogy számomra a favorit az a korbács.
Imádom mikor beterít az az 50 bőrszíj. 
Velünk a lovaglópálca járt pórul, szegény feladta földi létét, mivel a fenekem bizonyult erősebbnek  :-D 
Abban a pillanatban nem tudtam mi történt, csak sejtettem, hogy valami nincs rendben, mert Uram jött, ment mellettem. Elfelejtettem fájni, mikor megláttam kezében a pálca maradványát, bevallom nem tudtam leplezni vigyorom, mert hát a pálcát útálom.

Olvasva benneteket azon gondolkodom, hogy mennyire adakozóak lettetek pálcákat, stb. illetően.
Nektek nem hiányozna, ha ezek nem lennének? Nekem szörnyen, hisz az is oly jó érzés ha picit megremegek Uram kezében látva a pálcát. S amit Vándorka mondott, hogy Urától meglepit kapott...
Múltkor én az ecetfa ággal voltam így, vigyorogtam, mint egy idétlen. Uram meg is jegyezte, hogy a vigyoromról,eszébe jutott egy mondás: Vigyorog, mint akit b...ni visznek. S persze jót nevetett és ami a legmegdöbbentőbb, igazat is adtam Neki  :-) 
Másrészt hiányzana ez a fajta fájdalmas kéj, ma már úgy érzem nem tudnék nélküle élni. Biztos vagyok benne, hogy akkor is lenne mivel ezt előidézni ha nem lenne nád, nem lenne lovaglópálca, de azt gondolom ezeket "szoktam" meg.

Válasz a(z) 72-es üzenetre:
Kedves Boglárka  :-* 
Ha jól sejtem, még jóval a "kedvencek találkozója" előtt írtam s kegyed azóta sem.
Múltkor igaz írt nekem de az a gruppen körlevél volt s az arra válaszoltakra tecccet reagálni... szóval én még mindíg várok türelmesen  :-P 
S ha szabadna ajánlanom egy Cavinton nevezetűt  :-P 
No komolyra fordítva Bogim, hát csal az emlékezeted...de ki fogom várni. Tudod a türelem jó "sub erény"  :-D 
Puszim Nektek

Hát az biztos, hogy a pálca, vessző, szíj nekem sem a legjobb barátom. Bár fura, mert a szíjat utálom a legjobba, mert az még hangos is.
Azért a legnagyobb ilyedséget mégis a múlt 7en szerdán éltem át  :-) 
Vesszővel kaptam és fájni még abban a pillanatban nem fájt, amikor hallottam, hogy ezer darabra hullik a vessző akkorát kaptam  :-) 
Az a pár ezred, vagy százezred másodperc, míg megéreztem a  végre a fájdalmat egy örökkévalóságnak tűnt. 
Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de szerintem annyira féltem, hogy valahogy nem úgy terjed az ingerület..
Ti voltatok már így?

Válasz a(z) 73-es üzenetre:

szíves örömmel, egy köteggel elég lesz?  :-)  
nálunk anno felhívott gazdi és olyan huncut hanggal közölte, hogy talált nekem vmi meglepit, amit délután hoz is magával, hogy már előre sejtettem nekem régen rossz  :-)  
aztán megismertetett a nádpálcával ...mondtam, hogy jajj, ez iszonyatos, annyira másképp fáj mint a paskoló, lovagló vagy bmi más ....
erre azt mondta, hogy igen, a büntiket ezért fogom ezzel kapni, azért legyen már vmi visszatartó ereje ....
legutóbb pl szerinte feleseltem és ezt úgy adta tudtomra, hogy miközben tarkóra tett kézzel ácsorogtam ő szépen mérte rám az ütéseket, és megkérdezte, hogy szabad nekem feleselnem?
nos bőven elég lett volna a kis párbeszédünk, igaz kedves volt és nyugodt a hangja, de rajtam a szavai is ütnek .... a nádpálca pedig .... brrrr
szóval mondd a címet és megy  :-) 

bogi: szavadon foglak, mert hétvégén megint eltűnünk egy hétre .... úgyhogy addigra hozd össze  :-) 

Válasz a(z) 72-es üzenetre:

Valaki postázzon már felénk egy pálcát!!! Még sose próbáltam  :-D 

Válasz a(z) 71-es üzenetre:

Mi lenne velünk fenyítő eszközök nélkül??? Én vígan és dalolva élnék  :-P  ( még jó, hogy Maked nem lát ide  :-P  )
Na....oké, árverezzük el a megunt, megutált dolgainkat .-D

Vándorkám,,,,a héten mindenképp írok.....de Macsika, mintha most Te tartoznál Kicsim, nem jól emlékszem????

Cupppp Nektek csajok  :-* 

na tessék, még a végén össze fog gyűlni egy halom fenyítőeszköz, amit elárverezhetünk holmi netes aukciós oldalakon a bevételt pedig felajánlhatjuk vmi jótékonysági célra ...  :-)  
ez ellen a domoknak sem lehet egy rossz szava sem, hisz akkora szívük van és tudják, hogy milyen jól jön pl egy lélegeztető gép egy koraszülött osztályon ...  :-P 
lányok, sztem búcsút inthetünk az ecetfa ágaknak, a bambusz cipőkanalaknak és egyebeknek ....
jujj de rossz lesz már nekünk  :-( 

bogi: semmi gond, egyszer azt hiszem írtam is neked, hogy addig jó, amíg az ember nem ér rá leveleket firkálni, nem mintha nem várná a másik azt a pár sort, de legalább tudja, hogy zajlik az élet ....  :-)  

cupp

A bambusz cipőkanalat én is felajánlom a gyűjtőknek  :-P  Igaz már rendesen megrepedt, de Maked azt mondja még ragasztva használható.....de anélkül is....igaz borzasztó fájdalamat képes okozni azzal, hogy becsípi a bőrötöket.....legalábbis nekem  :-P 
Tényleg, van olyan valaki, aki komolyan gyűjt ilyen eszközöket?

Vándorkám, én jó rég óta tartozom Neked levélkével, bocsi....ezer meg egy dolgom van,,,,,de Macsi igazolja, nem Te vagy az egyetlen, akit hanyagolok...idézőjelben! Szóval nem azért nem írok, mert nem akarok!!!

Csók Nektek  :-* 

Válasz a(z) 68-es üzenetre:
Na megállj csak  :-D 
Te meg kapod az ecetfa ágat...  :-D 
Tudjátok Vandorka pedig azt fogja ezek után gyűjteni  :-P 

halihó itt is mindenkinek  :-)  

bevallom őszintén még nem volt időm visszaolvasni minden hozzászólást, de igyekezni fogok ....
(hazudta vándorka .... nahát ... ez isteni sub vonás ....) 
hoztam magammal egy nádpálcát, amit sok szeretettel felajánlok házigazdinknak vágyainknak ... ide is támasztom az ajtó mellé, tudtátok, hogy gyűjti?  :-D 

Szia!

Te is tudod hogyan értettem  :-) 
Mostmár azért talán kicsit több időm lesz.
Na, meg ha erre jársz átutazóban, akkor leszállsz a vonatról, és pihizel itt nálunk egy kicsit  :-D 
 :-* 

Válasz a(z) 65-es üzenetre:
Csók Drága!
Ne irigyelj, inkább örülj velem, mint már annyiszor tetted.
S szeretném ezt elmondani majd fordított helyzetben is:)
Jó lenne már leülni ismét egy nagyot dumcsizni csak kicsit nyugodtabb körülmények között, mint legutóbb.
Vigyázz magadra:) puszi

Ja, elfelejtettem jelezni elolvastam a blogodat! és mint már annyiszor irigyellek Téged  :-) 

puszim

Igyekszem Édesem itt is lenni  :-)  
 :-*  mindenkinek

Kedves varnyu  :-)  
Puszi a fedélzeten  :-* 

üdv mkinek  :-) 

Válasz a(z) 59-es üzenetre:

Kicsim, kívánom, hogy még naon sok ilyen kellemes tévedésed legyen  :-* 

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/36026.jpg
Petrőczi Éva

Jób könyvéből

Mert ő megsebez, de be is kötöz
Összezúz, de kezei meg is gyógyítanak

Jób 5:18


Uram, sebezz és gyógyíts
kedved szerint,
csak el ne múljék rólam
kezed nyoma –
mert halálba taszít,
ha többé
nem foglalkozol velem.
Ki zúzódást kerülve
és óvakodva él,
mint ostoba,
Csak látszólag veszély,
ami az alig-léttől
megment, amit Te adhatsz
csak nekem:

Sebek és gyógyulás
bölcs ritmusa.


 (egy gyönyszem azoknak akik a BDSM vilagaban elnek:)

Válasz a(z) 58-es üzenetre:
Bogim  :-* 
Hááát igen  :-D  Tévedtem, de tévedni is olyan yóóó  ;-)  De pont Néked mondjam én? 
Viszont, hogy teljes legyen a kép, ehhez kell egy Férfi, aki jelen esetben igencsak domináns.
Kellek én. No meg kell, hogy szeretem Őt. Szóval nem eccerű, hanem sok összetevős az egyenlet, de ettől még szebb, még jobb.
No nem szaporítom a betűket, megyek dolgomra.
Legyetek szépek, rosszak:)

Válasz a(z) 54-es üzenetre:
Én még emlékszem Kicsim azokra a beszélgetéseinkre, amikor azt mondogattad, hogy Te ezt nem-azt sem....  :-D  Tudod, amikor még belvárosi macsi voltál  :-P  Amikor meg mostanság leírod, elmondod, hogy igenis,,,,engeded az Uradnak,,,,hát,,,,,imádattal mosolygok Rajtad  :-* 

Válasz a(z) 56-es üzenetre:
Háát huncut  :-) 
De azért nem ennyire egyszerű a dolog  :-) 

Válasz a(z) 55-es üzenetre:

nem ertek valamit...a profolidban azt irod Urat keresel..mert hat ugye nincs ki kenyeztessen...erre mit olvasok. hogy meg is van kedves es Dom...:)Te huncut vagy.....kedves Orallady

Válasz a(z) 53-es üzenetre:
Jól van lányok, értem én, csak én olyan kis lightoska vagyok, a fantáziám nagyobb mint a tűrőképességem, és  a kedvesem sem annyira erőlteti Ő pont annyira Dom amennyire nekem kell, se jobban se kevésbé, és ettől annyira értékes a kapcsolatunk. De élvezettel olvasom mindenki sikerét ezen a téren.

Ajajaj  :-D 
Hányszor, de hányszor írtam már le, hogy ismét tévedtem önmagammal szemben.
Tévedtem, mert azt gondoltam sosem bírnám ki ezt, vagy azt, vagy tévedtem akkor mikor úgy gondoltam, elég s meg tudok lenni BDSM nélkül. 
Bennem sokszor nagyon nagy kettősségek vannak, ott van egyrészt a kíváncsiság s ott van, hogy ugyan már, ezt sokan kibírták, kibírják, akkor én is ki fogom. De ugyanakkor ott van az is, hogy szeretném s szeretném azt is, hogy Uram elégedett legyen velem. Na meg nem utolsó sorban "borzasztóan" izgatnak is ezek a dolgok. 
Miután valamiről korábban azt gondoltam, hogy sosem bírnám ki s átélem, szinte valami megfoghatatlan hangulat kerít hatalmába, amiben benne van izgalmam, benne van büszkeségem, benne van Uram s Uram iránti szeretetem s jó adag boldogság, hogy ismét olyan történt ami fantasztikus volt.

Válasz a(z) 51-es üzenetre:

Én már lassan leszokok arról, hogy azt mondjam, hogy valamit biztos nem birnék ki  :-D 

Válasz a(z) 50-es üzenetre:
Littlepet!
Nagyon szép lehetett s örülök, hogy büszke vagy.
Saját részemről irtózom a tűtől, vértől....grrr Visztont, mint sub már én is nagyon sok előrelépést tettem, amire korábban azt mondtam sosem bírnám ki.
Tudom mit érezhetsz, csodálatos az az érzés, mikor önön hátárainkat sikerül átlépni.
Vigyázz magadra:) puszi

Húú littlepet szerintem én ezt sosem bírnám ki  :-) 

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/35761.jpg
Megkaptam tüket a mellembe es a mellbimbomba..azt gondolom engem a sado resz jobban erdekel, mint az hogy ugy tancoljak ahogyan Nekem fütyülnek:)Azt gondoltam nem fogom kibirni...büszke vagyok magamra, az erömre es a Sadom-ra, hogy ujabb lepest tettem a magam legyözesere.

Válasz a(z) 48-es üzenetre:

Valaha régen olvastam én ezt a verset. De valamiért nem tetszett. Most meg nagyon. A fene érti, hogy miért  ;-)   :-D 

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/35605.jpg
AZ ÉN MENYASSZONYOM

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.
Álljon elõmbe izzó, forró nyárban:
-Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.
Legyen rugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tûz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt be a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kõtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgõ világot.
Együtt kacagnánk végsõ búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
Bûn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.

(Ady Endre) 
ritka az a vers ami ennel jobban tükrözi a BDSM szenvelyet.

Bevallom nagyobb mámort lelek a szenvedélyben, mint a szavak imájában. Az őrült szenvedély már, már ima. Bevallom...Bevallom még mindig imádkozom, hogy érezhessem szerelmem ajkának érintését...simogató kezét...karjainak ölelését. Bevallom még mindig éhezem rá, hogy testem lángra gyújtsák...hogy felébredjünk egy álomban...távol e zavaros helytől...ahol már nem is vagyunk önmagunk. Tudni akarom, hogy ez örök e...Mindörökre az enyém?

"Osho azt mondta, hogy a szeretkezes az elös lepes a szeretet utjan. A tesit erintkezes a szeretet folyojanak forrasa, mely kesöbb egyre szelesebb aradassal belefut az istnei szeretet tnagerebe...
De mar itt, a forraasnal jol lathatok az akadalyok. Akiktöl elakad, es nem tud elindulni a teger fele.
A szeryualistas a test nyelven elbeszelt szeretet.
Es a nöi örömmel itt regota bajok vannak.
Ennek döntö oka, hogy a nö szolgalni akar. "Nekem akkor jo, ha neked jo".
A nö figyleme nem önmagara iranyul, hanem a hatasra, amit a masikban kivalt. Ez ketsegtelelenül visszahat ra, örömet is leli benne, de nem elegge. A ferfinal ez nincs igy, vagy csak nagyon ritkan, mert kellökeppen önzö es elvezetet kerelelhetetlenül megszerzi maganak. Ra is visszahat persze a nö öröme, de ha az elmarad, vagy csak tetteti, a ferfi az örömhoz mindenkeppen eljut. Nem azonos inteznzivitassal,  de eljut.
Eppen az önmagara figyleö kepessege miatt. a nökenek azonban a több ezer eves "alazat-kultusz" miatt szolgalniuk kellet, föleg a nemi eletben, s ezert elveszetettek az "önmagukra figyleles" kepesseget, az erezekeke parancsszavanak belelülröl hanngzo követeleset, mely megmondja, hogy  "nekem mi jo".
Bizonyos, hogy a gyönyörühöz a nök többsege önkielegites utjan feltetlenül eljut. Mert ilyenkor önmagara figyle. Ha valakivel ölelkezeik, ez a figylemet elvszeti. Erdekes modon, azokban a z ösi kulturakban, ahol a nemi eriztnekezst meg szakralis tevekenysegnek tartottak, mint a hindu, vagy a taosita hagyomanyban, a nö gyakran van a ferfi fölött, es iranyitja az aktust.  Az igazi nök ugyanis ismertek a gyönyört. De kesöbb, mikor elvesztettek az emberi meltusagukat, amikor "alacsony rendü fajja "-minösültek - amikor eletüket a kötelezö szolgalatban jelöltek meg, es a ferfiöröm targyaiva tettek öket -, akkor ehhez a szerpehez minden erejükkel alakalmazkodni igyekkeztek.
Ezzel a testi-lelki hozzaallassal lemondtak a györönyörröl.
A göynyör fontos, mert itt a testi ateles szintjen tudjuk mertertnei a legmagasztosabb elmenyket".

   (idezet Müller Peter : SzeretetKönyv. cimü munkajabol..)

Aranyos kis Macsika:)
Tiszta szivemböl kivanom, hogy a mostani boldogsagod hosszantarto legyen...remegjel a vagytol es feloldodj a kejben....es lehetöseg szerint juszt se mond ki a menkülö szavad:-)

Válasz a(z) 43-es üzenetre:
Kicsi L.:)
Mindig a lehetőségekből kell a legjobbat, legtöbbet kihozni.
Ha ennyi jut, akkor ennyinek örülj. Ne bánkódj. 
Én is kb. ugyan ilyen helyzetben vagyok, van valaki aki fergeteges hatással van rám, akinek remegek a karjában s zokokva mondom ki a menekülő szavam, mert önmagammal küzködök, hogy azt szeretném, ha örömöt tudnék okozni számára. 
Viszont tudom, hogy tart ameddig tart - addig minden napos lesz a mosoly az arcomom, ismét nőnek, subnak érzem magam.

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/33498.jpg
Szomoru es levert vagyok...soha nem akartam "szeretö" lenni...Sub igen, de belekenyerülni egy  olyan viszonyba ami csak par ora boldgsagot add, olyat nem akatam. Feleseg vagyok, de meg is szabad..a domom ferj es nem a maga Ura.
Többet szeretnek mint amit adni tudd, mert amit add az olyan keves...es meg is milyen paradoxon az a keves akkor es ott boldogga tesz...aztan elmegy, en ott maradok egyedül a zilalt agyban,...es parnaba furom fejem hogy ne halljak, hogy a boldogsag milyen  mulando.

Kedves Littlepet!
Nagyon köszönöm a többiek nevében is, hogy megosztottad ezt velünk.
Igazán szép amit olvashatunk s a számok sem tudták a szépségét lerombolni.
Macsi

nem tudom mert lett ilyen sok szamos, ugy sajnalom..

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/33449.jpg
Kagyló- és csigahéjakat gyüjtök a tengerparton. Éles, formás-formátlan kis emlékezetszilánkok, felszikráznak az erõs napfényben. Kékes héjdarabka - a pálca suhintása a beszûrõdõ lámpák fényében a hálószobában; bíborszín szegélyû körömnyi gyûszûdarab - a mellbimbó színe százpercnyi csavarás-nyújtás után; napfény gyûlik össze egy félkagyló gyöngyházszínû belsejében - a szememet elvakító fény, ahogy lekerülnek a csipeszek a meggyötört testrõl orgazmus elõtt... fényes horgászzsinórra fûzöm fel a képeket. Ez az én ékszerem, bizony.

A szikla gyönyörû. A szikla könyörtelen a fenyõkkel tarkított hegyek oldalában. Lezúzza a tenyerem, a térdem, a könyököm, ahogy verítékezve mászom egyre feljebb. Nem merek lenézni, félek látni, milyen magasra jutottam...vagy éppen csak nincs idõm, nincs erõm lenézni. Csak a feladat van, hágni egyre feljebb, csak a következõ lépés, a következõ kúszómozdulat, kicsi részfeladatokra tagolják és formázzák az idõt, ami fájdalommal és a feladat örömével telik meg. Messze még a csúcs, de ha megint felérek, ha megint fent leszek, ahhoz semmi nem fogható. Nem számít a könnytõl maszatos arc, a horzsolások, a szivárgó vér, a világ tetejére a fájdalmon keresztül vezet az út
Büszke vagyok afeladatra. Büszke vagyok a fájdalomra. Az eufória, a pihenés nem teljes a combokban sajgó ólmos fáradtság nélkül. Az örömért, a gyönyörért küzdeni és áldozni kell. A gyönyör bölcsõje az út, a küzdelem, az áldozat. Bene gesserit, bene gesserit... a beavatás valódi szentsége a fájdalom elviselése.

 Ezt a szepet megosztom Veletek...talatam, de annyira magamenak erzem es azokat a szep erzeseket amiket en nem tudtam szavakba öntenni megtette az  Iroja..

Válasz a(z) 38-es üzenetre:

jáááááááj  :-D   :-D 

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/33173.jpg
Rebeka ugyan az az oldal aminek a cimet en mar elküldtem Neked...ott is jelen van ez a vers, csak ott mas irta:)

Válasz a(z) 36-es üzenetre:
Puszi Drága Rebecca!
A googlen kerestem bdsmklub-ra s ott találtam valahol. Sajnos az oldal nevét nem tudom. Egy fejlesztés alatt lévő oldal lehetett, mert bármerre próbáltam rajta elindulni csupán a kezdőlap jött be ahol ezt a verset találtam.
Ne haragudj, de hiába töröm a fejem nem ugrik be, da ha megtalálom ismét akkor felírom.
Vágy